Lehet, hogy a te szüleid is érzelmileg éretlenek?

Úgy érzed, hogy a családi helyzeted nem fair? Tiszteled a szüleidet, de érzed, hogy valami nem stimmel és folyton magányosnak érzed magad? Azt érzed, hogy nem vagy elég fontos a szüleidnek, folyton ledominálnak és nem tudod érvényesíteni önmagad mellettük? Ha úgy érzed megszólítottak a kérdések, akkor ez az írás lehet, hogy neked szól.

Tudatosan vagy sem, de jelen van a bántás

Amikor megfogan egy gyermek, nem minden ember áll készen a fogadásra. Lehet, hogy a külső, objektív feltételek adottak, de érzelmileg is fontos, hogy úgy érezzük, megértünk az új családtag fogadására. Bár gyakran elhangzik a "majd együtt megoldjuk" jelmondat, de vajon ez mit jelent?
Általában azt, hogy minden szülő abból az eszköztárból dolgozik, nevel, amellyel rendelkezik, és bizony, nincs mindig tudatában annak, ha az hiányos. Vagy épp nem olyan eszközökkel van megtöltve, ami a gyermek legjobb érdekeit és szükségleteit szolgálja. 

Az érzelmileg éretlen szülő, az éretlenséggel feltöltött kancsójából tud megkínálni.

Nem biztos, hogy azért, mert rosszat akar és bántani, egyszerűen csak ezt tudja, így tudja. Persze ez nem jogosítja fel arra, hogy bármit megtehet és bánthat, akár szavakkal, akár tettekkel, a bántás azonban általában nem tudatosan történik, így az érzelmileg éretlen szülők gyermeke ezt élheti meg.

Magadra maradsz a problémáiddal

Egy egészséges családban, ahol a szülők megfelelő érzelmi érettséggel rendelkeznek, a gyermek is megélheti a saját problémáit, a saját korának megfelelően, amelyekkel értelemszerűen a szüleihez fordul segítségért. Ez ösztönös, mindannyian azzal az alapbeállítással jövünk a világra, hogy az elsődleges gondozóink, a szüleink támogatására szorulunk. A remény tehát ott rejlik a saját elakadásokkal küzdő gyermek szívében, hogy a szülő majd segít megoldani a problémát és támaszává válik. Hogy ha hozzá fordul, megértést kap, biztatást, támogatást, hogy a nehézségeit komolyan veszik és nem bagatellizálják. 

Az érzelmileg éretlen szülő azonban képtelen arra, hogy higgadtan és hatékony problémamegoldási stratégiákkal segítsen a gyermekének úgy, hogy közben teljesen lekerül róla a fókusz. Sőt, gyakran abban sem tud teljesen helyt állni, hogy figyelmesen meghallgassa őt, miközben valóban csak rá és az elakadására koncentrál. Azonnal megjelenik benne egy igény, hogy visszanyerje mások figyelmét, és ennek érdekében nem riad vissza akár a dráma helyzetektől sem. 

Ő az, aki például valamilyen testi tünetet mutat vagy rosszul lesz, ha egy nagy hírt jelentünk be és mindenki ránk figyelne. Ezzel persze a gyermek megoldandó problémája gyorsan polcra kerül és az érzelmileg éretlen szülő visszakerülhet a reflektorfénybe, ahol ő a leginkább biztonságban tudja érezni magát.

Nyílt és burkolt üzenetek

Az érzelmileg éretlen szülők kevéssé képesek a nyílt és direkt kommunikációra (vagyis, hogy egyenesen azt mondják, amire gondolnak és annak, akinek valóban szól), helyette szívesebben választanak kerülőutakat: célozgatnak, utalgatnak, elvárják, hogy gondolatolvasás mentén találjuk ki, mi is zajlik bennük. Ezt teszik akkor is, amikor velünk bánnak gyermekként: az üzenetek átadása történhet nyersen, de akár szép, csillogós csomagolópapírba burkolt ajándékhoz hasonlóan előadva is.

"Mit sír a szád, nekem a te korodban még ilyen sem volt, foglalkozhatnál inkább azzal, hogy segíts a házimunkában, mert egyedül nem bírom."

"Jaj édes drágám, te annyira okos és ügyes vagy, biztosan meg tudod oldani egyedül is. Gyere, és segíts egy kicsit, hiszen tudod, hogy csak rád számíthatok."

Bármelyik verziót is alkalmazzák érzelmileg éretlen szüleink, a következmény közös: azt tanulod meg belőle, hogy ő a fontos, te és az érzéseid, szükségleteid kevésbé. Magadra vagy hagyva.

Te cipeled az ő nehéz érzéseiket is

Az érzelmileg éretlen szülők képtelenek arra, hogy saját nehéz érzéseiket tartalmazzák. Egyszerűen nem bírják el őket, illetve nincsenek olyan érzelemszabályozási eszközeik, amelyek mentén csökkenthetnék a bennük lévő feszültség intenzitását. Éppen ezért, szükségük van valakire, akinek átadhatják ezt. Ha valami negatív behatás éri őket, másik keresnek téged, azonnal ki kell adniuk magukból, hevesen, intenzív érzelmekkel, ami természetesen rád is átragad. A velük való találkozás vagy beszélgetés után érzed is ennek a hatásait, akár a testedben is, zaklatott vagy, nyugtalanná válsz. Te megéled, hogy ez nincs rendben, ők mégis úgy kezelik, mintha ez teljesen helyénvaló lenne, mondván, ők a szüleid. Ezt az üzenetet te, aki ebben nőttél fel, elhiszed, de valahol belül tudod, érzed, hogy nincs rendben ez a hozzáállás. Már felnőtt vagy, saját életet élsz, megvannak a saját nehézségeid, nem felelhetsz többé az övékért. 

Ilyen szülők mellett felnőni rendkívül megterhelő, az az időszak pedig, amikor elkezdünk rálátni az ő működésükre, még inkább az lehet. Hiszen az érzelmileg éretlen szülők sokszor nagyon tudnak gondoskodni, más módokon: megadnak mindent anyagilag, van mit ennünk, szép ruháink, jó iskolába járhatunk. De valami mégis hiányzik, pedig az a valami nagyon is fontos lenne. Bánjunk magunkkal különösen jól, gondoskodóan, próbáljuk megadni magunknak azt, amit gyermekként nem kaptunk meg. Mert ez sosem késő, lehetünk saját magunk igazán jó, gondoskodó szülei!