Érzelmileg éretlen szülőtípusok - Az elutasító szülő

Előfordulhat, hogy valaki jelen van mellettünk, mégis hiányzik belőle az a melegség és odafordulás, amire vágyunk. Fizikailag ott van, beszél, olykor gesztusokat is tesz – egy puszi, egy ölelés –, de ezekből hiányzik az őszinte szeretet és az érzelmi biztonság. Ilyenkor könnyen kialakulhat az érzés, hogy 

bár látszólag minden rendben, valójában mégsem kapjuk meg azt a törődést, amire szükségünk lenne.

Fontos tudatosítani, hogy a szeretet és a kapcsolódás iránti vágy teljesen természetes. Nem hibázunk azzal, ha kimutatjuk, hogy szükségünk van figyelemre, törődésre és melegségre. Azok, akik ridegségben élnek, sokszor nehezen tudják kifejezni a szeretetet – lehet, hogy megpróbálják, de valójában nem tanulták meg, hogyan kell. Számukra a kritika, az elvárások teljesítése vagy a katonás viselkedés jelenti a biztonságot.

Ridegség...és ami mögötte van

A ridegség hátterében gyakran félelem húzódik meg. A közelség számukra sebezhetőséget jelent, és úgy érzik, ha közel engedik magukhoz a másikat, azzal ártanak neki vagy önmaguknak. Ezért falakat építenek, amelyek mögött biztonságban érzik magukat, de ezzel egyben kizárják az intimitást és az empátiát is.

Az igények figyelmen kívül hagyása sokszor nem tudatos bántás, hanem önvédelem. Amikor valaki nem veszi figyelembe a másik szükségleteit – legyen szó akár apróságokról, mint egy közös étkezés –, az gyakran arról szól, hogy saját félelmeit próbálja kezelni. Az elutasítás tehát nem mindig a másik ember ellen irányul, hanem sokszor a saját belső biztonság megőrzésének eszköze. Egyfajta önvédelem, amelyet az elutasító szülők alkalmaznak.

Ugyanakkor kívülről ezt sokszor nehéz megérteni, és természetesen fájdalmas is megtapasztalni. Mégis fontos felismerni: a ridegség mögött legtöbbször nem rossz szándék, hanem félelem és védekezés áll. Mindez persze nem csökkenti a fájdalmaink mélységét és az érzéseink jogosságát sem! A ridegség megtapasztalása ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megértsük a másik ember működését. Ha felismerjük, hogy a távolságtartás nem ellenünk irányul, hanem belső félelmekből fakad, talán könnyebb türelemmel közelíteni hozzá. Az empátia gyakorlása segíthet abban, hogy ne csak a felszínt lássuk, hanem a mögötte húzódó érzéseket is. Sokszor egy apró gesztus – egy kedves szó, egy figyelmes kérdés – képes enyhíteni a ridegségen.

Az empátia vs. a határaink

De rendkívül fontos, hogy miközben nagy megértéssel próbálunk a másik felé fordulni, a saját szükségleteinket se hagyjuk figyelmen kívül. Az egészséges kapcsolódás alapja, hogy mindkét fél megélhesse a biztonságot és a szeretetet. Ha folyamatosan hiányérzetünk van, érdemes nyíltan kommunikálni, hogy mitől érezzük magunkat közelebb a másikhoz. A kommunikáció, vagy a konfliktuskezelés ilyen esetekben nem mindig könnyű, de hosszú távon ezek elengedhetetlenek a valódi kapcsolódáshoz. De az is lehet, hogy nem fog megszületni bennünk ez az igény, olyan sok sérülést szenvedtünk el. És ez is rendben van! Szabad úgy éreznünk, ahogy.